Kategóriák

Optimális táplálkozás

Optimális táplálkozás

A szervezet egészséges állapota sokak - téves felfogása - szerint azt jelenti, hogy nem vagyunk betegek… 
A valóság viszont az, hogy a szervezetünk még "nem beteg", és az optimálisan működő állapotai közötti különbséget akár "zongorázni is lehetne", annyira eltérően más élettani jelenségekről van szó.A jó egészség megőrzése nem csak a "rossz ételfajták" elkerülésével biztosítható. Állandó és tudatos erőfeszítéssel érhetjük csak el azt, hogy kiválasszuk magunknak azokat a táplálékainkat, amelyek elfogyasztásával biztosíthatjuk a jó erőnlétünket, és a megfelelő közérzetünket.

Tizenkét évvel ezelőtt legfeljebb 5000 önmagában is fogyasztható élelmiszert kínáltak a hazai üzletekben , ma viszont már több mint 50 ezerből is választhatunk. Ez azt jelenti, hogy ha 100 évig élünk, akár mindennap más étel kerülhet az asztalunkra, és még így sem érnénk a kínálat végére.

A mindennapi betevőre vonatkozó "társadalmi tudás" viszont nem tart lépést az élelmiszeripar fejlődésével, az étkezés - vagy inkább az ételek - egészségi kockázatai miatt mindinkább aggódhatunk.
Mit együnk, hogy ne kelljen félnünk? - ez a kérdés, ami egyre gyakrabban foglalkoztatja napjainkban az embereket.

Mivel a hetvenes években még a rendelkezésre álló fehérjemennyiség megsokszorozása volt a táplálkozástudomány központi feladata (mindenki fogyasszon minél több fehérjét, attól leszünk erősek és egészségesek - "fehérjedús baromfihús" -, ez volt a jelszó), joggal nevezhetjük ezt az időszakot a fehérje évtizedének. A 2000-es évek elejére viszont egyértelműen kulcsszereplőkké váltak a mikrotápanyagok.

A táplálkozás legyen egészséges, sőt egészségmegőrző (megelőző) és gyógyítson is!

Mára már a táplálkozástudomány elfogadta, és az orvostudomány is kezdi tudomásul venni: az élelmiszereknek - amellett, hogy építőanyagot és energiaforrást biztosítanak a szervezet számára, illetve elfogyasztásuk örömet okoz - van egy harmadik, legalább ilyen fontos funkciójuk is. A táplálkozás legyen egészséges, sőt egészségmegőrző és gyógyítson is, ha úgy adódik. A gyógyászat és az "evészet" egyre közelebb kerül egymáshoz. Nem véletlen, hogy az USA-ban közös hatóság - az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszer Ellenőrzési Hivatal) - felügyeli a két rokonszakmát.

Nincs már messze az idő, amikor a fejlett világ polgárai személyi számítógépükön, bonyolult programok segítségével állítják össze életkorukat, súlyukat, egészségi állapotukat, öröklött tulajdonságaikat és allergiáikat figyelembe vevő étrendjüket. Egyre több emberről derül ki, hogy számára bizonyos ételek méregként hatnak (pl. hazánkban évente 1000-rel nő a lisztérzékenyek száma).

Az utóbbi években egy új fogalommal, a kockázatelemzéssel is megismerkedhettek a táplálkozástudomány művelői. Az étkezés mindennapi kockázat: amit elfogyasztunk szennyezett is lehet… előfordulhat, hogy nem tartalmazza a számunkra életbevágóan fontos tápanyagokat.
Mielőtt nekilátnánk egy csábító - az ízlelőbimbóinkat bármennyire is csiklandozó - ételkülönlegesség elfogyasztásához, elgondolkozhatunk azon is, hogy rendelkezünk-e megfelelően hatékony eszközökkel, az áhított étellel magunkba bevitt szennyeződések eltávolítására?
Gyakran hallani napjainkban az egészséges életmódra nevelés hiányáról az iskolákban. Kétség kívül, az egészségtan nem elengedhetetlenül fontos felvételi tantárgy a középiskolákban, vagy az egyetemeken és főiskolákon. Ha viszont ezt a tantárgyat nem tanulja meg a gyerek, akkor nemcsak az életminősége romlik, mert betegségekkel fog küszködni, hanem az életideje is le fog csökkenni.

Ennek jól látható bizonyítéka az, hogy Magyarországon a férfiak átlagéletkora tíz, a nőké hét-nyolc évvel alacsonyabb, mint tőlünk pár száz kilométerrel nyugatabbra. (Azokban az országokban élő emberek nem csupán tovább élnek mint mi, hanem hosszabb ideig maradnak egészségesek is!)

Ma már nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági teljesítőképességének a legfontosabb meghatározója a humán erőforrás minősége. Nos, ha az egészségtelen életmód következtében egy 45 éves embert le kell százalékolni, akkor elveszítünk egy munkaerőt, aki értéket termel, és kapunk egy fiatal nyugdíjast, akit el kell tartani.

Az EGÉSZSÉGRE KÁROS HATÁSOK megközelítően 43 %-a az életmódból ered. 
A többi kár genetikai eredetű (27%), környezeti ártalom (19%) és az egészségügyi ellátás hibája (11 %).
Az életmódváltozásra lehet nevelni, meg lehet tanítani az embereket a betegségekhez vezető út elkerülésére. Az elméletet sokan remekül tudják. Például, a táplálkozás területén könnyen felsorolják, hogy mik az ajánlott élelmiszerek, és melyeket lenne jobb inkább elkerülni. A gyakorlatban viszont sokkal nehezebben mennek a dolgok… a helytelen szokásaink gyakran felülkerekednek…

Napjainkban már senki sem kérdőjelezi meg azt, hogy szoros összefüggés van a táplálkozásunk és az egészségi állapotunk között. A kérdés csupán az, hogy mit is értünk "optimális, vagy egészséges táplálkozás" alatt?

Az előző század elején végzett néprajzi megfigyelések egyértelműen bizonyítják, hogy a mai betegségeink túlnyomó többsége táplálkozás okozta civilizációs betegség. Olyan betegségek, amelyek a civilizációtól és a kereskedelmi utaktól távol élő, így iparilag feldolgozott élelmiszereket nem fogyasztó népeknél nem fordultak elő.

A legutóbbi 150 év fokozott iramú iparosodása a korszerű élelmiszeripar létrejöttét és hatalmas fejlődését vonta maga után. Ennek eredményeként az iparilag fejlett országokban jelenleg már a feldolgozott élelmiszerek rendkívüli mértékben való elterjedését tapasztalhatjuk (pl. Németországban a táplálék 75%-a, az USA-ban 95%-a iparilag feldolgozott élelmiszerből áll).

Százötven évvel ezelőtt a kenyér még teljesörlésű lisztből készült, szemben a ma használatos fehérliszttel, amely csak a búzaszem maghéjától és csírakezdeményétől megfosztott keményítő részéből áll.

A táplálkozás okozta civilizációs betegségek fő felelősének a fehér kenyér mellett, a cukrot tartják számon. A 99,9 %-ban szacharóz nevű diszacharid molekulából álló cukor, szintén nélkülöz mindennemű vitálanyagot, és ezen kívül közvetlenül is károsítja a szervezetet. A cukor egészségkárosító hatásai az összes iparilag előállított cukorféleségre igazak.

Az iparilag feldolgozott élelmiszerek közé tartoznak a többlépcsős kémiai eljárás során finomított, kémiailag átalakított, vitálanyagoktól mentes olyan táplálékok is, mint a margarin és az étolaj.

A tárolás, raktározás során a modern élelmiszerek további jelentős vitálanyag csökkenést szenvednek. Ennek elkerülése érdekében nagyon gyakran egészséget károsító, eltarthatóságot fokozó, állományt, színt, ízt, stb.-t javító adalékanyagokat (E-számokkal jelölt agyagokat ) is tartalmaznak.

Új kifejezést is megtanulhattunk a "kényelmi termékek" elnevezését, amely alatt a konyhai munkát megkönnyítő, időt és pénzt megtakarító ételek készítéséhez szükséges alapanyagokat 
kell érteni. Ebbe a kategóriába tartoznak a levesporok, szaftok, salátaöntetek, ételízesítők, köretek, pudingok, mártások, stb.

A gyorséttermek népszerű menüjein is többnyire az ízlelőbimbóinkat kellően kényeztető kalóriabombák között lehet válogatni.

A haszonállat-tenyésztés intenzitásának fokozása sem eredményezte automatikusan a húskészítmények minőségének javulását. Elég, ha a termelékenység növelése érdekében használt növekedésserkentő hormontartalmú tápszerekre, vagy a biztonságfokozás (veszteségcsökkentés) célját szolgáló antibiotikumokra gondolunk. Ez utóbbiak, egyes állatfajtáknál ráadásul még, hízásgyorsító "mellékhatással" is rendelkeznek (antimikrobiális hozamfokozók). A biztonságos húskészítmények cimkéiből mintákat helyeztünk el egy külön oldalon.

Mindezek figyelembevételével egyáltalán nem meglepő, hogy a táplálkozás okozta civilizációs betegségek listája egyre gyarapodik....
Edd és idd magad egészségesre! - állítják a táplálkozástudomány élenjáró kutatói, a legfrissebb felfedezéseikre való hivatkozással. A közelmúltban sikerült nekik beazonosítaniuk a hétköznapi élelmiszereinkben található természetes vegyianyagok olyan széles spektrumát, amely biztos garanciát jelenthet a betegségmegelőzésben. Nem csupán vitaminokról és ásványi anyagokról van szó, hanem - a legújabban szupersztárrá kikiáltott növényi-tápanyagoktól (phytonutriens) kezdve - többszázféle, furcsa elnevezésű, - a növényekben megtalálható - eddig ismeretlen kémiai alkotóanyagok egész csoportjáról.

Ha az ember elolvassa annak az ajánlott tíz legfontosabb egészségvédő élelmiszernek a listáját, amelyek fontos szerepet játszanak a táplálkozás révén megvalósított betegségmegelőzésben, egészen másként fog tekinteni ezután a paradicsomra, mint korábban... (és meg fog változni az eddigi pozitív véleménye, a burgonyáról...)
Szerencsére, útmutatóként - a természet jóvoltából - rendelkezésünkre áll egy rendkívül egyszerű ARANYSZABÁLY: Azok a kémiai anyagok, amelyek nagyon hasznosak a szervezetünk számára, egyúttal a zöldségek és gyümölcsök szinezőanyagai is.
Nekik köszönhetően lila színű az áfonya, zöld a spenót és narancssárga a sárgarépa.

Az optimális egészség biztosítása érdekében, a szivárvány színeinek megfelelő zöldségek és gyümölcsök együttes fogyasztását javasolják a kutatók. A tányérunkon lévő ételeknek hasonlítania kellene egy - a szivárvány minden színét tartalmazó - színes ceruzakészletre.

Visszatérünk-e dédapáink táplálkozási formáihoz?

Ezekből az információkból már egyenesen az következne, hogy a teljes értékű táplálkozás érdekében, visszatérhetünk dédapáink táplálkozási formájához, - amelyből messzemenően hiányoznak az iparilag feldolgozott élelmiszerek, - és a táplálékainkat amennyire csak lehet, a természetes alapú élelmiszerek közül válasszuk ki. A cukor helyett használhatjuk az évezredek óta létező természetes édesítőszereket, azaz a mézet, friss szárított gyümölcsöket, az iparilag előállított zsiradékok helyett a hidegen sajtolt olajokat és vajat, a fehér liszt helyett pedig a teljesörlésű lisztet.

A környezetszennyezés hatása a tápanyagok minőségére

A fenti alapelvek gyakorlati alkalmazását "csupán" az az apró probléma akadályozza, hogy dédapáink ideje óta Magyarország ipari - és ezzel környezetszennyező - ország lett, és így a fokozott környezeti ártalmak - sajnos - mindenki számára érezhetővé váltak. Elég csak a levegőnk, felszíni vízlelőhelyeink és földalatti vízforrásaink, valamint a műtrágyaszármazékoktól és növényvédőszerektől szennyezett, csökkent táperejű szántóföldjeinkre gondolni.

Dr. MÁRAI Géza a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet ökológiai tanszékének tanára évtizedek óta vizsgálja, hogy a környezetszennyezés hatására, hogyan romlott talajaink minősége, és ennek következtében milyen negatív hatások érték a növényeket, állatokat és rajtuk keresztül egészségünket.

A magyar talajok legalább felében erős savasodási folyamat ment végbe. Ennek az oka többek között a savas eső, a nagyarányú műtrágyázás, a kommunális szennyezésből, a mosóporokból származó foszfátterhelés. A növények már nem képesek elegendő ásványianyagot és nyomelemet a talajból felvenni, és így a takarmányon keresztül az állatok sem. A tápláléklánc végén pedig ott az ember, aki hiába eszik sok zöldséget, gyümölcsöt, húst, bár jóllakik , de minőségileg éhezik.

Hitelt érdemlő tanulmányokból tudjuk, hogy 1960-as évektől napjainkig az élelmiszerekben drasztikusan megváltozott a mikroelemek és vitaminok mennyisége. A karotin 50 %-al, az E-vitamin 60 %-al, a B12 vitamin pedig 90 %-al csökkent! Egy 1985-ben végzett felmérés adataival összehasonlítva, a zöldségek-gyümölcsök vitamin- és ásványianyag-tartalma mintegy hetven-nyolcvan százalékkal csökkent: A régebbi mérés szerint például egy átlagos súlyú alma C-vitamin tartalma 5 milligramm volt, most ugyanez az érték mindössze 1 milligramm. A brokkoli kalciumtartalma 100 milligrammról 35-re csökkent.

Mivel a talajból kimosódtak a talaj kalcium-, magnézium-, vas-, mangán-, és réztartalékai (1966-1990-ig a búza, a répafélék és a burgonya esetében 50%-ra csökkent a vastartalom), ebből következik, hogy nincs a növényekben és állatokban elegendő ásványianyag.

A hazai oszteoporózis-centrumok adatai azt mutatják, hogy Észak- és Nyugat Magyarországon, az Alföld északkeleti vidékein és a Dunántúl délnyugati tájain, ahol a talaj nagyon erősen elsavanyodott, kétszer annyi a csontritkulásos beteg, mint a jobb helyzetű közép-magyarországi területeken. Szinte ugyanez érvényes a daganatos betegségek országos előfordulására, a 30 - 64 éves férfiakat vizsgálva (forrás: Konyha Magazin, 2001. szeptemberi száma).

Amennyiben rendszeresen szeretnénk a szervezetünkbe bevinni a napi ajánlott tápanyag-, ásványianyag- és nyomelem-mennyiséget (ami egyébként - a meghatározás szerint - csupán arra lenne elég, hogy éppen ne legyünk betegek; az optimális egészségi állapot biztosításához még ennél is több igényelt!), akkor a fentiek alapján az ételadagjaink mennyiségét 2-3 szorosára kellene megnövelnünk…

Tegyük fel, hogy nem jelentene anyagi nehézséget ennek a többlet tápanyagmennyiségnek a beszerzése, a szervezetünk befogadó-, és feldolgozóképessége viszont, már bizonyára határt szabna ennek a - furcsa - vállalkozásunknak.

Most pedig nézzük meg, hogy mennyivel javít a helyzetünkön az, ha a táplálkozási szokásainkat is figyelembe vesszük. Hiszen hiába tudatjuk saját magunkkal, hogy milyen ételek lennének leginkább alkalmasak a szervezetünk optimális működése szempontjából, ha a különféle táplálkozási szokásaink rabjaként, étkezéskor egészen másféléket, és az ajánlottakból is csak csökkentett mennyiséget választunk ki magunknak.

Tanulságos ezzel a témával kapcsolatban elolvasni Dr. ZAJKÁS Gábor főorvosnak (az Országos Élelmezés - és Táplálkozástudományi Intézet igazgatóhelyettese) a Teríték című folyóirat 2001. októberi számában megjelent cikkéből idézett, országos felmérés adatait.

A megoldás a természetes alapanyagú táplálékkiegészítők.

A szinte kilátástalan helyzet megoldására, egy új iparág van kialakulóban. A táplálkozástudományi kutatások mai állása szerint, a wellness mozgalom egyik alappillérének - az optimális táplálkozásnak - nélkülözhetetlen feltételeit napjainkban lehetetlen biztosítani a táplálékkiegészítők és étrendpótlók nélkül.

A korábban említet tények miatt, az emberi szervezet működéséhez nélkülözhetetlen tápanyagok, vitaminok és ásványianyagok kellő mennyiségben történő bevitelének módját - jelenlegi tudományos ismereteink szerint - a különféle tabletták,kapszulák,porok és italok jelentik.
Bizonyára többek számára meglepően hangzik ez a megállapítás… Pedig a megfelelő információk birtokában megvizsgálva, nem is olyan utópisztikus dologról van szó. 
Érdemes egy kicsit elgondolkozni a tablettákhoz fűződő viszonyunkon. Ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz, aki felír nekünk valamilyen tabletta formában kapható gyógyszert, és mi "örömmel" sietünk a patikába megvenni azt, hogy minél előbb lenyelhessük, és reménykedünk a mielőbbi gyógyulásunkban. (közben esetleg az eszünkbe villan, hogy a statisztikák szerint a gyógyszeres kezelések hatékonysága mindössze 30%)

A megelőzés céljából javasolt tabletták fogyasztása viszont, - ma még - többekben ellenkezést vált ki.

Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy valaki megelőzés céljából, a szervezete optimális működésének biztosítása érdekében, fogyaszt rendszeresen - az élelmiszerek kategóriájába tartozó - táplálékkiegészítő készítményekből, amikor még egészséges, vagy a köztudottan káros mellékhatásoktól sem mentes gyógyszertablettákat veszi be akkor, amikor már megbetegedett…

Egyre többen vannak, akik az előbbiek csoportjába tartoznak, és a családi költségvetésükben "táplálkozás-biztosítási" kiadások címen elkülönítenek egy összeget, az egészségi állapotuk megelőzés útján való megvédésére. Ők nem bízzák a dolgot a véletlenre, hanem saját kezükbe veszik egészségi állapotuk megóvását. Nem abban reménykednek, hogy a legmodernebb csúcstechnikai eszközökkel felszerelt orvosi rendelőkben, majd minél korábbi szakaszban sikerül megállapítani, hogy betegek lettek…

Bizonyára többek számára meglepően hangzik ez a megállapítás… Pedig a megfelelő információk birtokában megvizsgálva, nem is olyan utópisztikus dologról van szó. 
Érdemes egy kicsit elgondolkozni a tablettákhoz fűződő viszonyunkon. Ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz, aki felír nekünk valamilyen tabletta formában kapható gyógyszert, és mi "örömmel" sietünk a patikába megvenni azt, hogy minél előbb lenyelhessük, és reménykedünk a mielőbbi gyógyulásunkban. (közben esetleg az eszünkbe villan, hogy a statisztikák szerint a gyógyszeres kezelések hatékonysága mindössze 30%)

A megelőzés céljából javasolt tabletták fogyasztása viszont, - ma még - többekben ellenkezést vált ki.

Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy valaki megelőzés céljából, a szervezete optimális működésének biztosítása érdekében, fogyaszt rendszeresen - az élelmiszerek kategóriájába tartozó - táplálékkiegészítő készítményekből, amikor még egészséges, vagy a köztudottan káros mellékhatásoktól sem mentes gyógyszertablettákat veszi be akkor, amikor már megbetegedett…

Egyre többen vannak, akik az előbbiek csoportjába tartoznak, és a családi költségvetésükben "táplálkozás-biztosítási" kiadások címen elkülönítenek egy összeget, az egészségi állapotuk megelőzés útján való megvédésére. Ők nem bízzák a dolgot a véletlenre, hanem saját kezükbe veszik egészségi állapotuk megóvását. Nem abban reménykednek, hogy a legmodernebb csúcstechnikai eszközökkel felszerelt orvosi rendelőkben, majd minél korábbi szakaszban sikerül megállapítani, hogy betegek lettek…

Ehelyett optimálisan ellátják a szükséges tápanyagokkal a "csodákra képes" szervezetüket, és biztosítják a lehetőséget arra, hogy az védje meg önmagát, és ne betegedjen meg. Az ő igényeik kielégítését szolgálja egyre bővülő termékkörével, a táplálékkiegészítőket előállító és egyre dinamikusabban fejlődő új iparág.

Arra, hogy a táplálékkiegészítő és a komplett - tudományos kutatások eredményi alapján kidolgozott - élelmiszer készítmények, milyen hatékonysággal felelnek meg a velük szemben támasztott követelményeknek, a legmeggyőzőbb bizonyítékul a világűrt többször megjárt - ma is jó egészségi állapotnak örvendő - űrhajósok szolgálnak.

Megemlítendő, hogy az űrkutatás és a haditechnika érdekében végzett kutatások és fejlesztések eredményeként megszülető, csúcstechnikai megoldásokhoz a lakosság, ha bizonyos késleltetéssel is, de folyamatosan hozzájuthat. Példa erre az üzletekben kapható video-, mobil telefon-, műholdas távközlési-, és számítástechnikai berendezések széles választéka. Ebben nincs semmi szokatlan.

A táplálkozástudományi kutatások legújabb eredményeit megtestesítő táplálékkiegészítő készítmények pedig, a lakosság részéről is érezhető bizonyítékai ugyanennek a törekvésnek. 
Ezeknek a termékeknek a lakosság körében történő népszerűsítése területén viszont, csupán a kezdeti lépéseknek lehetünk a szemtanúi.

Arra pedig, hogy ezek az újfajta "szuper-élelmiszerek" nem csupán placebó-hatással rendelkeznek, hanem valóban "működnek" is, elégendő bizonyítékul szolgál az ilyen készítményeket árusító üzletek (Herbária boltok) és termékforgalmazók(kapcsolati marketing) számának intenzív növekedése, és a betegségük kezelésére pénzt költeni nem kényszerült, de a különféle táplálékkiegészítőket rendszeresen fogyasztó,jó erőnlétben és egészségi állapotban lévő lakosok számának gyarapodása

Tartalomhoz tartozó címkék: hír
Kiemelt témák
Kérdése van?

Ügyfélszolgálatunk áll az Ön rendelkezésére!

Partnereink

Közösség

 

 
Gyártók